Farmasi Boldizsár: Néma Kertész
Mint megannyi bűntett csöndes szemtanúja
Látását hangjának érdes csendje koszorúzza.
Bárgyúan, mosolyogva néz a rendőr urára
Mit sem sejtve arról, hogy
Vétkesek közt cinkos aki gyáva.
Az elfojtott hangszálak zaja már -már hallható
Az atmoszféra immár felettébb aggasztó
És a feszültség csak nő.
Ripakodva üvöltözik a tettes és a gyanúsított
A gondnok eközben csak nagyokat ásított.
Egy emberélet már nem hozható vissza a néma szavával.
Versek, novellák
Hátulról Első
Az utolsó szürkén piros falat
Ami most szájpadlásukra ragad
Lassan lecsúszik
Ez is elmúlik.
Boros pohár alján ragadt vattaember,
Özvegyül maradt úriember,
Köszönt tekintéllyel
Kedves a vendégekkel
Ügyes az edényekkel.
Halkan a sötétben némán gépelek
Leírva minden apró részletet.
Ujjamról vér csöpög, "majd elmúlik",
Mint ahogy mindentől elbúcsúzik
A magányos tekintet
Én is tovatekintek.
Farmasi Boldizsár